Kós Károly életútja

Négygyermekes postatisztviselő egyetlen fiaként született. Középiskolai tanulmányait a kolozsvári református kollégiumban végezte, ezután a budapesti József nádor Műegyetem mérnöki szakára jelentkezett. Két év múlva átiratkozott az építész szakra, ahol 1907-ben szerzett diplomát. Diplomamunkája, melynek konzulense Schulek Frigyes volt, az „Egy főúri kastély terve” osztatlan sikert aratott, és diplomadíjra terjesztették fel.
Kezdő építészként különböző építészeti irodákban dolgozott (Pogány Móric, Maróti Géza, Györgyi Dénes), majd a Székelyföld építészetét tanulmányozta. Tervezői munkájában elsősorban a kalotaszegi népi építészet, az erdélyi népművészet és történelmi építészeti emlékek motívumait igyekezett felhasználni. 1912-ben Régi Kalotaszeg c. illusztrált építészeti tanulmányát a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Czigler-érmével tüntették ki. 1916-ban őt bízták meg IV. Károly király koronázási ünnepségének díszleteinek tervezésével.

1910-ben földet vásárolt a kalotaszegi (Alszeg) Sztánán, felépíti nyaralóját (későbbi lakóházát) és feleségül veszi a türei református lelkész leányát, Balázs Idát. Gyermekeik közül Kós Balázs (1912-1967) mezőgazdasági szakíró, szerkesztő, Kós András (1914-2010) szobrászművész, Koós Zsófia (1916 – 1990) színésznő, ifj. Kós Károly (1919-1996) néprajzkutató, -író lett. 1917-1918 során állami ösztöndíjjal Isztambulba ment tanulmányútra. 1944 őszén sztánai otthonának kifosztása után Kolozsvárra menekült.

1919-ben megalakította a Kalotaszegi Köztársaságot.

1924-ben írótársaival megalapította az erdélyi írók önálló könyvkiadó vállalatát, az Erdélyi Szépmíves Céhet, amelynek megszűnéséig, 1944-ig tagja volt. Egyik alapító tagja volt az 1926-ban alakult helikoni közösségnek, amelynek folyóiratát, az Erdélyi Helikon-t 1931-től ő szerkesztette. 1948-1949 között a Világosság c. kolozsvári lap belső munkatársa volt.

Élete során több közéleti szerepet vállalt: 1912 telén Sztánán Kalotaszeg címmel lapot indított, 1921-ben Paál Árpáddal és Zágoni Istvánnal közösen) megjelentette a Kiáltó Szó című röpiratot. Alapító tagja volt az Erdélyi Néppártnak (1921) és 1922-ben Vasárnap címmel képes politikai újságot indított és szerkesztett. A második világháború után, a demokratikus átalakulásban reménykedve, újra politikai szerepet vállalt és a Magyar Népi Szövetség Kolozs megyei elnöki tisztségét töltötte be, majd 1946-1948 között nemzetgyűlési képviselő volt.

1940-től a kolozsvári Mezőgazdasági Főiskolán mezőgazdasági építészetet tanított.

1945-től a Mezőgazdasági Főiskola dékánja, majd 1953-ig tanára volt.

Munkássága:

Egykori sztánai otthona, a „Varjúvár” (1910)

Óbudai református parókia, Budapest (1908–1909)

Római katolikus templom, Zebegény (1908–1909) – Jánszky Bélával

Állatkerti pavilonok (például Madárház), Budapest (1909–1910) – Zrumeczky Dezsővel

Városmajor utcai iskola, Budapest (1910–1912) – Györgyi Dénessel

Székely Nemzeti Múzeum, Sepsiszentgyörgy (1911–1912)

Református templom („Kakasos templom”), Kolozsvár, Monostori út (1912–1913)

„Kós-ház”, Kós tervei alapján készült, eredetileg lakóház (épült 1931-ben) Miskolc, Görgey u. 32

Műcsarnok, Kolozsvár (1943)

Mátyás király szülőházának részbeni restaurálása, Kolozsvár (1944)

Mérai tejcsarnok

Siklód új temploma 1994-ben készült el Kós Károly tervei alapján

Marosvásárhely Gázgyári épület, Mezőgazdasági Iskola

A budapesti Wekerle telep általa tervezett két épületének egyike, valamint az Ady Endre út felé nyíló, szintén általa tervezett kapu a róla elnevezett Kós Károly téren, Budapest (1912–1913)

Írói munkássága

Erdély népi építészete (1908)

Attila Királyról Ének – ballada (1909, 1923) saját kézi szedés, nyomás, fűzés, kötés, linómetszetekkel

Régi Kalotaszeg (1911)

Testamentum és agrikultúra (1915) saját kézi szedés, nyomás, fűzés, kötés, linómetszetekkel

Sztanbul (1918)

Gálok – kisregény (1919, 1930)

Kiáltó Szó – röpirat (1921)

Erdély kövei (1922) saját kézi szedés, nyomás, fűzés, kötés, linómetszetek

Varju-nemzetség – regény (1925)

A lakóház művészete (1928)

Erdély (1929)

Kalotaszeg (1932)

Az országépítő – regény (1934)

Budai Nagy Antal – színmű (1936)

István király – színmű (1942)

A székely nép építészete (1944)

Erdély népi gazdasági építészete (1944)

Falusi építészet (1946)

A kollektív gazdaság üzemi épület berendezése (1954)

Mezőgazdasági építészet (1957)

Díjak, elismerések

1916-ban megkapta a Ferenc József-rend Lovagkeresztjét.

1938-ban az Országépítő regényért Baumgarten-díjat kapott.

1940-ben az erdélyi magyarságért végzett munkájáért Corvin-koszorúval tüntették ki.

1944-ben a Magyar Mérnök és Építész Egyesület Czigler-éremmel tüntette ki.

1958-ban irodalmi és közéleti tevékenységéért a Románia Nagy Nemzetgyűlésének Elnöksége a Munka Érdemrend I. fokozatával tüntette ki.

1966-ban a Budapesti Műszaki Egyetem díszdoktorává avatta.

1968-ban az Államtanács a Kulturális Érdemrend I. fokozatával tüntette ki.

1973-ban a Román Szocialista Köztársaság Államtanácsa az „Augusztus 23” érdemrenddel, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Gyémántokkal ékesített Zászlórend I. fokozatával tüntette ki.

Posztumusz Ybl Miklós-díj 2010