Erasmus: Beszámoló folytatása

“Aki nem látta Granadát, az nem látott semmit”  (spanyol közmondás)

                        (Lassan közeledik a vége…) 

       Miután a hétvége fáradalmai lecsendesültek, hétfőn a diákok újult erővel vetették bele magukat a munkába. A cél világos volt: fedél a házakra és a munkák végső formájának kialakítása. Bár még sok a tennivaló, az eddig elért eredmények már most minden elismerést megérdemelnek. A munka dinamikája elképesztő, hiszen mindössze egyetlen hét alatt sikerült ezt az elképzelést valóra váltani.

    Az ilyen mértékű tapasztalatszerzésre másutt nem lett volna lehetőségünk. A diákok valódi elkötelezettséget mutatnak a projekttel kapcsolatban, és az eredmények láttán csak azt tudom mondani, hogy lenyűgözőek a munkák.

           Délután részt vettünk egy újabb fantasztikus kulturális programon, amikor meglátogattuk Granada palotavárosát, a La Alhambra monumentális komplexumát. Az egykori paloták, kertek és erődök összessége eredetileg a Nazari királyság emírjének és udvarának, később pedig a Kastíliai királyok és képviselőik lakhelyeként szolgált. Művészi egyedisége a nazarí paloták belső tereinek díszítésében rejlik, (melyek az andalúz művészet csúcsai közé tartozik) valamint elhelyezkedésében és alkalmazkodásában, ami új, de teljesen a természettel összefonódott tájat teremtett. Emellett helyet ad az andalúz művészeti múzeumnak, a város fő képtárának és egy régi kolostornak. A komplexum 2016-ban Spanyolország második leglátogatottabb helyszíne volt a barcelonai Sagrada Família után. Az „Alhambra” szó arabul al-Ḥamra (vörös kastély)-ból származik. Több elmélet is létezik az Alhambra névének magyarázatára, egyesek azt állítják, hogy az Alhambra az andalúz korszakában fehér színű volt. A ‘vörös’ név onnan származhat, hogy éjjel dolgoztak, és éjszaka, távolról, a fáklyák fényében pirosnak látszott. Mások szerint az „Alhambra” egyszerűen a „vörös” alapító, Abu al-Ahmar (Mohamed I, uralkodás 1238-1273) neve, ami arabul „a Vörös”-et jelent, mivel vöröshajú volt.

          Az Alhambra a Sabika dombon épült fel, ami Granada városának egyik legmagasabb pontja. Ez a helyszín stratégiai védelmi szempontból is fontos volt, ugyanakkor egyértelmű szimbólumot képviselt, mivel nagyon jól látható volt a város többi részéből.

          A Sabika domb már korábban is lakott terület volt, legalábbis a római idők óta. Az első írásos említések egy katonai településről szólnak a területen, és az 666-os évre datálódnak. Az 756-ban már arab lakosság is élt az Albaicín és az Alhambra területein.

           Az 1238-as évben Muhammad ibn Nasr, elfoglalta a várost. Ő volt a nazarí dinasztia alapítója.

          1492-ben a Katolikus Királyok meghódították Granadát és a “Comares Toronyának tetején feltűzték a keresztet és a zászlót”. Az Alhambra így vált a keresztény királyok citadellájává és királyi palotájává, és a komplexum tovább fejlődött: 1494-ben hozzáadták a San Francisco kolostort, 1527-ben pedig Carlos V palotáját, valamint 1581-ben a Santa María de la Encarnación templomát az Alhambra területén.

       Csapatunk a „Granadas” kapun áthaladva lépett be a palotaváros területére, mely egy újabb időutazás volt számunkra. A mélyből a felszínre törő tiszta vízforrások és narancsfák között végigsétáltunk a turistáktól hemzsegő parkon, és beléptünk a magával ragadó „Palacios Nazaríes” -be. Az Alhambra palotavárosa számtalan palotát, kastélyt, nagy házat és palotatornyot foglal magában, amelyeket minden szultán újraépített vagy lecserélt saját palotája építése vagy legalábbis újradekorálása céljából, a törékeny anyagok segítségével, amelyek látszólag követik az iszlám előírásait, miszerint semmit sem szabad örökké tartóan építeni. Az Mexuar, a Comares palota és az Oroszlánok palotája a Katolikus Királyok által választott lakhelyként szolgált Granadában való tartózkodásuk során, ami biztosította azok megőrzését, másokkal ellentétben, amelyek elhagyatottak vagy teljesen elpusztultak.

          A lenyűgöző belső terek, aprólékosan kidolgozott faldiszités és gondosan rendben tartott belső udvarok mellett a várból kinézve szemünk elé táruló látvány is felejthetetlen élményt jelentett számunkra. A gyerekek közül sokan az eddigi legszebb kulturális programnak nevezték az Alhambra-i látogatásunkat!

       A következő napokban gördülékenyen folyt a munka az ARCAN STUDIOS-nál: a házak külső és belső burkolatokat kaptak, elkezdődött a belső terek berendezése, valamint a külső udvarrendezés is kezdett végső formát ölteni. A diákok lelkesedése egy cseppet sem lankadt, és büszkén mutogatták egymásnak az általuk megálmodott épület minden zegét-zugát.

           A délutánokat arra fordítottuk, hogy minél jobban feltérképezzük Granadát és minél több részletet tudjunk meg a városról. Idegenvezetőnk, Michal, mindenhova elkísért minket, és beavatott a város titkainak legapróbb részleteibe is.

Granadában a Sierra Nevada hó borította csúcsainak köszönhetően nagyon sok kristálytiszta vízü forrás van, ezért az itteni emberek soha nem vesznek palackozott vizet az üzletekben, hanem a város valamelyik csorgójából, kútjából viszik haza. Ilyen csorgó és kút szinte minden utcában van, és sétáink során mi is sokszor oltottuk szomjunkat belőlük.

        A Santo Domingo templom érdekessége, hogy amikor a keresztények elfoglalták a várost, szinte mindent leromboltak vagy átalakítottak, beleértve a temetőt is, amelynek helyén most ez a templom áll. A templom összes építőelemét sírkövekből és lebontott kriptákból nyerték. Állítólag az egyik oltár skalpokból készült, de sajnos mi nem láthattuk, mert a templom zárva volt, és nem mehettünk be, hogy belülről is megcsodálhassuk.

       A városban több helyen is graffitikbe botlottunk, melyek egy madridi születésű graffitiművész munkáit dicsérik, aki olyan hírnévre tett szert Spanyolországban, hogy a Granadaiak csak azért, hogy ide költözzön, megengedték neki, hogy bármikor, bárhova alkothasson kedve szerint. Néha elgondolkodtunk kísérőnk szavain: biztos, hogy nem túloz?

          Megnéztük Granada első tapas bárját is, és aztán ki is próbáltuk. Egyáltalán nem csalódtunk, finom ételeket kínálnak az italok mellé. Fontos azonban megjegyezni, hogy először mindig csak italt rendeljünk, mert így kapunk mellé ingyen tapast is. Ha először ételt rendelünk az étlapról, majd utána italt, az ingyenes tapas elmarad.

       „Centro de Lenguas Modernas” intézményében a világ bármely országának nyelvét megtanulhatjuk. Itt újra felmerült bennünk a kérdés: Biztos?

         Megtekintettünk egy polgári házat is az 1600-as évekből. Érdekessége az volt, hogy homlokzati díszítései és tetőszerkezete nagyon hasonlítottak a palotavárosban látottakhoz. A kísérőnktől megtudtuk, hogy azért építették így, mert a tulajdonosnak nem volt pénze őröket fogadni. Mivel az épület nagyon hasonlított a várhoz, mindenki azt gondolta, hogy hozzá tartozik, és biztosan katonaság őrzi, ezért senki sem merte zaklatni lakóit.

         Granadában minden év május 3-án megszervezik a Keresztek ünnepét. A városban található mind az 15 keresztnek elkészítik a hasonmását virágokból. Jézus szívéhez egy almát tesznek, benne egy ollóval. A körmenet körbejárja mind a tizenöt keresztet, és ha valakinek nem tetszik a virágfeszület és panaszkodik, annak kivágják a nyelvét az almátban lévő ollóval.

           A piaci élet nyüzsgését sem hagyhattuk ki, ezért ellátogattunk oda is. Beszéljenek helyettem a képek, hiszen azt ottani hangulatot nagyon nehéz szavakba önteni.

           Megnéztük még a város szélén lévő Reuma hotelt, ami 1910-es építése óta mindössze egyetlen évig működött, rögtön az átadás évében. Azóta viszont üresen áll, hiszen annyira huzatos, nyirkos helyen épült, hogy állítólag az összes vendég, aki megszállt benne, megbetegedett.

             A várostól nem messze lévő sziklás dombokon lévő erdőt sem hagytuk ki a kirándulásaink során, és nagyon meglepő volt látni, hogy a pálmafák, kaktuszok és fenyőfák ugyanazon a domboldalon nyújtanak hűsítő árnyékot az arra látogatóknak.

    Csütörtökön délután tettünk egy látogatást Granada legnagyobb plázájába, a Nevada bevásárlóközpontba, ahol mindenki kedvére nézelődhetett és vásárolgathatott.

Az elmúlt két hétben kis csapatunk tagjai valóságos utazókká váltak, hiszen a nagyon fontos szakmai gyakorlat és tapasztalatszerzés mellett rengeteget kirándultunk, “nagyon sok kilométer van a lábunkban”. Amióta Csíkszeredában a Kaufland parkolójában buszba ültünk, megtettünk: 2400 km-t busszal, 6000 km-t repülőgéppel, és 240 km-t gyalogosan. A maximális napi lépésszámunk közelítette a 36000-et.  Nem is csoda, hogy néha elhangzottak nagyon vicces megjegyzések is:

       „Ha hazaérünk, levágom a lábaimat és kidobom az ablakon, hogy ne kelljen többet gyalogolnom.”

       „Úgy mentünk fel a hegyre, hogy közben légszomjam volt.”

       „Ezt a cipőt hordom már egy éve, de itt annyit mentünk, hogy lejött a talpa.”

           Pénteken elérkezett az utolsó munkanap, mely a kemény munka és elkötelezettség eredményeinek ünneplésére szolgált. A nap folyamán a diákok befejezték utolsó munkáikat, melyeket szívvel-lélekkel alkottak meg, és melyek valóban szépek és látványosak lettek.

 

           Elbúcsúztunk Juan Manuel Ferrer Martín oktatótól, akit számukra mindig „Etruszk” marad.

      Az ünnepélyes diplomaátadásra egy finom ebéd után került sor, ahol a diákok megkapták a munkájukhoz és szorgalmukhoz méltó elismerést. Ez a pillanat a kemény munka gyümölcse volt, melyet mindannyian nagy lelkesedéssel fogadtak.

 

         A csíkszeredai Kós Károly Szakközépiskola diákjai büszkén és elégedetten hagyják maguk mögött ezt az időszakot, miközben izgatottan várnak a jövő kihívásaira és lehetőségeire.

       Összességében ez egy fantasztikus lehetőség volt ez az Erasmus+ pályázat, rengeteg új tapasztalattal és felejthetetlen élményekkel gazdagodtunk általa. Néhány hétre még szükségünk lesz ahhoz, hogy feldolgozzuk a sok információt, de ha minden letisztul, nagyon kedves emlékként marad a szívünkben.

        Köszönjük szépen a kollégáknak a sok segítséget, hogy mi itt lehettünk, de legfőképpen Lapohos Anna-Mária tanárnőnek a fáradhatatlan munkáját, hiszen neki köszönhető, hogy megvalósult ez a pályázat.

KUTAS ATTILA- SÁNDOR