Erasmus: Beszámoló folytatása
“Aki nem látta Granadát, az nem látott semmit” (spanyol közmondás)
(Folytatás)
– Kéne készíteni egy asztalt, elefántcsontból készült apró betétekkel, és a közepén legyen egy rézkarc, szólt a szerzetes.
– Rendben van, -válaszolta az asztalos, -jöjjön utána 22 év múlva!
Nagyjából ezek a gondolatok fogalmazódtak meg bennünk, amikor beléptünk a „Monasterio de la Cartuja” kolostor „Szentségtár” termébe. A falakat díszítő aprólékos festmények, a gondosan faragott bútorok és az aranyozott szobrok mindegyike olyan benyomást keltett, mintha a múlt századok mesterei személyesen üdvözölnének bennünket. Na de ne szaladjunk ennyire előre!
Reggeli után a diákok a napot az ARCAN STUDIOS-nál kezdték, ami körülbelül fél óra gyaloglással és busszal érhető el szálláshelyünktől.Top of Form
Az előző napi repülőgép-tervezés után a gyerekek egy újabb kihívás elé néztek: egy ház tervezése egy meglévő alaprajz alapján. A projekt megkövetelte a részletekre való odafigyelést, és kreativitásukat is próbára tette.
Mindenki szorgalmasan és lelkesen látott munkához, ami azt eredményezte, hogy a munkanap végére a házak már felismerhetőek és részletezettek voltak. Bár a munka oroszlánrésze még hátra van, a diákok lelkesedése és elkötelezettsége ígéretes előjele a hamarosan születő nagyszerű munkáknak.
Az ARCAN STUDIOS-nál töltött idő nemcsak a diákok szakmai fejlődését segíti elő, hanem az alkotói gondolkodásukat és problémamegoldó képességüket is fejleszti. Ez a tapasztalat nemcsak a jelenben, hanem a jövőbeli karrierjük szempontjából is értékes lesz számukra.Top of Form
A délelőtti munka után egy jól megérdemelt ebéd és rövid szieszta következett, majd a diákok izgatottan vettek részt a délutáni programokon.
Az első program egy csapatépítő tevékenység volt, ami egy különleges kihívást tartogatott a résztvevők számára. A diákok csapatokba szerveződve kaptak egy útvonalat, amely során különböző pontokon rejtvények vártak rájuk. Ezeknek a fejtörőknek a megoldása vezette őket az útvonal következő állomásaira és végül a célba. A játék során a diákoknak nem csak az eszüket, hanem a csapatmunkában rejlő erőt is meg kellett mozgatniuk. A feladatok sokszínűsége és a rejtvények izgalma garantálta, hogy minden résztvevő aktívan részt vegyen a kihívásokban.
A játék vége érdekes fordulatot vet: az a csapat, amely utolsóként ért a célba, a több jó feladatmegoldásnak köszönhetően több pontot gyűjtött, ezzel bebizonyítva azt az örökérvényű közmondást, hogy “utolsókból lesznek az elsők”. A program nem csak a diákok számára jelentett szórakozást, hanem fontos tanulságokkal is szolgált: a sikerhez nem mindig az vezet, aki a leggyorsabb, hanem aki a legtöbbet gondolkodik és a legjobban együttműködik a többiekkel.
A csapatépítő játékok izgalmai után a csoport a történelem és művészet felé vette az irányt, méghozzá a lenyűgöző „Monasterio de la Cartuja” felé. Ez a kolostor nem csupán Granada egyik ékköve, hanem az építészeti szépség és gazdag díszítés kiemelkedő példája is.
A kolostor, amely a karthauzi szerzetesek otthona volt a 16. századtól egészen az 1835-ös kiűztetésükig, a spanyol barokk építészet egyik csúcspontját képviseli. A kolostor építése három évszázadon át tartott, de az eredeti terv sosem valósult meg teljesen. Ennek ellenére a ma látható részei méltán csodáltak.
Az 1842-es részleges lerombolás ellenére a kolostor még mindig lenyűgöző látványt nyújt. Az épület belsejében egy fontos festménygyűjtemény található, melyek közül kiemelkedik Juan Sánchez Cotán karthauzi szerzetes művei. Cotán művészete nemcsak a kolostor történetének, hanem a spanyol művészettörténetnek is fontos részét képezi.
A látogatás során a csoport tagjai megcsodálhatták az épület gazdag díszítését, amely az építészeti részletekben és a belső terekben egyaránt megmutatkozik. A kolostor látogatása nemcsak kulturális élményt nyújtott, hanem lehetőséget adott a történelem jobb megértésére is.
A „Monasterio de la Cartuja” látogatása emlékezetes élményt nyújtott minden résztvevő számára, és mélyebb betekintést engedett a gazdag spanyol kultúrába és történelembe.
Bár január 24-e Spanyolországban nem szabadnap, a szerdai nap tökéletes alkalmat teremtett egy hosszabb kiránduláshoz Córdobába. A nap fényében fürdőző város, történelmi és kulturális gazdagságával, izgalmas programokat kínált a számunkra. A diákok izgatottan várták a város felfedezését, amely magában rejti a múlt századok lenyűgöző emlékeit.
Andalúzia dombjai között haladva utunk egy különleges tájon vezetett keresztül, ahol hatalmas olajfa-ültetvények húzódnak végig. A sötétzölden pompázó dombokon, mint a múlt idők őrei, magasodnak a mór várak maradványai, lenyűgöző kilátással a környező tájra.
Ez a látványos útvonal, amely összeköti a modern kor embereit egy letűnt időszak emlékeivel, a régió történelmének és kultúrájának egyik legélesebb kifejeződése. Az olajfák között megbúvó romok, amelyek egykor virágzó városok voltak, ma már csak a magasságba emelkedő toronyfalak és falmaradványok formájában állnak fenn, elmesélve az andalúziai táj történetét.
Córdoba, amely egykor a hatalmas Córdobai Kalifátus központja volt, ma már csak árnyéka egykori önmagának. A város, mely a 10. században a világ egyik legnagyobb városaként volt ismert, a kultúra és gazdagság fellegváraként emlegetve, ma már csak a múlt emlékeit őrzi.
A feljegyzések szerint ebben az időszakban akár 1 millió ember is lakhatott itt, ami kiemelkedő népességszám volt a középkori világban. A város az arab befolyás alatt virágzott, különféle tudományok és művészetek központja lett, ahol az emberek különböző kultúrák találkozását élhették meg. Córdoba sorsa azonban drasztikusan megváltozott a kalifátus 1031-es bukása után. A város hanyatlásnak indult, és elvesztette világszintű dominanciáját. A spanyol reconquista során, 1236-ban, a város visszakerült a keresztények kezébe, ami tovább gyorsította hanyatlását.
A 18. századra Córdoba már csak árnyéka volt egykori önmagának, csupán 20 ezer ember lakta ezt az egykor virágzó mór várost. Ma Córdoba a múlt emlékeit őrzi, és a turisták számára egy lenyűgöző történelmi helyszín, ahol a múlt idők fénye és hanyatlása egyaránt felfedezhető.
A városban első utunk az Alcázar de los Reyes Cristianos, a keresztény uralkodók várához vezetett, amely Córdoba történelmi központjában található. Ez a lenyűgöző erődítmény, mely egykoron Izabella Kastíliai királynő és II. Ferdinánd Aragóniai király, a keresztény uralkodók otthonaként szolgált, számunkra izgalmas kalandok színterévé vált.
A XI. Alfonz kasztíliai király által 1328-ban megrendelt építmény, amely a korábbi iszlám és római épületek helyén emelkedik, ma is lenyűgözi látogatóit. A külső megjelenés szigorú vonalai mögött egy bensőséges világ tárul fel: a belső terek és a mudéjar stílusban kialakított kertek és udvarok pompája magával ragadó.
A kastély kertjében található Kolumbusz Kristófot ábrázoló szoborcsoport különös figyelmet érdemel. Ez a műalkotás nem csupán a történelem egy fontos pillanatát örökíti meg, hanem ihletként szolgált a mi kis kalandunkhoz is. Csoportunk a túravezetőnk irányításával egy szerepjáték keretében elevenítette fel azt a pillanatot, amikor Kolumbusz a királyi támogatást próbálta megnyerni világrengető utazásaihoz.
A gyerekek lelkesedése magával ragadó volt. A királyi udvarban zajló tárgyalások és a felfedező izgalmas terveinek bemutatása nem csak szórakoztató, hanem tanulságos is volt. A játékos előadásban a gyerekek megismerhették, hogy milyen lehetett egy ilyen támogatási kérelem folyamata a késő középkorban.
A Córdoba történelmi központjának szívében fekvő Alcázar de los Reyes Cristianos, a keresztény uralkodók vára után, a La Mezquita, az iszlám építészet egyik gyöngyszeme várt ránk. Ez a monumentális épület, mely Andalúzia mór birodalma kalifátusának emlékeit őrzi, a nyolcadik században épült és a mór Spanyolország kiemelkedő műemléke.
A mecset leginkább megkapó része az imaterem, amelyet nem más mint egy lenyűgöző csarnok, 856 oszloppal és végtelennek tűnő patkóívekkel. A márványból és jáspisból készült oszlopokat vörös és fehér ívek kötik össze. Gál Sándor tanárúr kalauzolásával megtudtuk, hogy ezek az oszlopok nem kifejezetten a mecset építéséhez készültek; sokukat a környező lerombolt római és vizigót templomokból gyűjtötték össze, amit az oszlopok méretbeli eltérései is bizonyítanak.
A mecset 1523-ban katolikus székesegyházzá alakult át. A székesegyház szentélyét, beleértve a gótikus kórust is, a mecset közepére helyezték, miközben az iszlám építészet alapvető elemeit megtartották. A mi kis csapatunk véleménye az volt, hogy a templom a templomban (templom a mecsetben) koncepciója, bár érdekes, a teljes épület megjelenését elrontotta, viszont ez a változás tükrözi a város gazdag történelmét és a különböző kultúrák összefonódását.
Córdoba, ezen hihetetlenül gazdag történelmi és kulturális örökségével, minden diáknak és tanárnak felejthetetlen élményt nyújtott.
Csütörtökön délelőtt újabb munkanap vette kezdetét a Kós Károly Szakközépiskola diákjai számára. A tanulók lelkesedéssel és odaadással folytatták az előző napokban megkezdett házi feladataikat, amelyek már látványosan kezdenek formát ölteni. Ezalatt a tanárok egy fontos megbeszélésen vettek részt az Universal Mobility egyik vezetőjével. A találkozó középpontjában a jövőbeli együttműködés megbeszélése állt, amely a következő évekre vonatkozna.
Délután a „Monasterio de San Jerónimo” kolostort kerestük fel, amely egy lenyűgöző római katolikus jeromosrendi kolostor, amely híres reneszánsz építészeti stílusáról. Ez a templom az első a világon, amelyet Mária Szeplőtelen Fogantatásának szenteltek, és maga az építmény is olyan történelmi jelentőséggel bír, ami minden látogatót lenyűgöz.
A kolostort a híres Kasztíliai Izabella és Aragóniai Ferdinánd katolikus uralkodók alapították, az építkezések pedig 1504-ben vették kezdetüket. A kolostor és annak temploma jeromosrendi szerzetesek otthona, akiknek a története és hagyományai mélyen gyökereznek a keresztény hitben.
A belső tér lenyűgözően gazdag díszítéssel büszkélkedhet: mennyezetei kazettásak, színes díszítések és szobrok találhatóak benne, melyek a reneszánsz művészet csúcsát képviselik. A kolostor látogatása során nem csak az építészeti szépségekkel, hanem egy mély történelmi és kulturális örökséggel is találkozhatunk, amely egyedülálló betekintést nyújt Spanyolország múltjába és a keresztény vallás történetébe.
KUTAS ATTILA- SÁNDOR