Második helyezés és sok szép élmény a Focus on Britain versenyen, Zánkán

Zánkai testvériskolánk idén ötödször hívott meg az általuk szervezett,  szakközépiskolák számára meghirdetett angol nyelvismereti vetélkedőre. A versenyen 11 csapat vett részt, öt iskolából, köztük a mi iskolánk csapata is, egyetlen határon kívüli csapatként. A felkészítő tanárnők, Csonta Noémi-Kriszta és Gedő Mária a következő három diákot választották ki a versenyre: Máté Arnold (X.A), Márton Ferenc (XI.B) és Bándi Mercédesz (XI.C). A versenyre az angolhoz nem értő, de érdeklődő földrajztanár, Tamás Zoltán, vagyis én kísértem a csapatot. A verseny témája Sir Arthur Conan Doyle munkássága és az általa megteremtett Sherlock Holmes alakja volt. De átadom a szót ezennel a csapat krónikásának, Mercinek.

Élménybeszámoló a zánkai útról

Este, amikor a vonatállomáson várakoztunk, már éreztük a feszültséget, az idegesség és az izgalom első hullámait. A vonaton is ismételtünk. Ferike telefonján megnéztük a Sherlock sorozat azon epizódját, amelyben Irene Adler is felbukkant, mivel ő volt az előadásunkban az egyik kulcsfontosságú szereplő. A további utat kártyázással töltöttük, megbizonyosodtunk arról, hogy Arni nagyon jó a vesztésben. Kissé fáradtan érkeztünk meg a Keleti pályaudvarra, ahol máris metróra szállva indultunk a Délibe. Ahogy folytattuk az utunkat Zánka felé, le sem tudtuk venni a szemünket az ablakról, nehogy lemaradjunk a Balaton látványáról. Zánkán már várt minket Timi néni, aki nem más, mint a bentlakás igazgatónője. Egy gyors lepakolás után bementünk az Egry József iskolába, hogy tartsunk egy főpróbát. Az alapos le-, illetve elfáradás miatt rengetegszer újra kellett próbálnunk. Sára néni, a verseny főszervezője toppant be, hogy sok szerencsét kívánjon nekünk, amire úgy éreztük, szükségünk lesz. A csütörtöki verseny az írásbelivel kezdődött. Ahogy megkaptuk a tételeket, azzal szembesültünk, hogy nem is olyan nehezek. A fejünkben ott volt minden, amit csak tudtunk. A szóbeli résznél azonban feltámadt bennünk az idegesség.

Remegve vártuk, hogy sorra kerüljünk, és bemutathassuk a „The Big Robbery” című drámánkat. Arni elmondása szerint úgy remegett a kezem, hogy azt mindenki láthatta a közönség soraiból. De a sok próba megtette a hatását, az izgalmat leszámítva jól előadtuk darabunkat.

A díjátadó igazán meglepett minket. Nem is hittük volna, hogy bejutunk a top háromba, és a második helyezés tökéletesen boldoggá tett minket. Nagyon büszkék voltunk magunkra, s jól esett, hogy a tanárok is büszkék ránk. A délutánt már csak azzal töltöttük, hogy lesétáltunk a Balaton-partra, megkoronázva ezt a napot.

A pénteket Balatonfüreden illetve Révfülöpön töltöttük. Nyolcra érhettünk be Balatonfüredre, ahol egy kis várostörténeti előadásban volt részünk. Bemutatták az ottani forrásvizeket, az Anna-bálokat és a neves történelmi alakokat. Ezek után körbejártuk itt is a partot, kacsákat meg hattyúkat etettünk, amit nagyon élveztünk.

Emellett, ha már angol versenyre jöttünk, csak angolul beszélgettünk egymás között, hogy igazi turistáknak tűnjünk. Kettőre bementünk a balatonfüredi moziba, hogy megnézzük a nemrégiben megjelent „Kincsem” című filmet. Csak ajánlani tudom! Ferivel alig tudtuk elhinni, hogy ez egy magyar film. Sajnáltuk, hogy nem mi osztogatjuk az Oscar-díjakat, ez a film tőlünk biztosan kapott volna. Igazán vicces, romantikus, elgondolkodtató, történelmi és könnyfakasztó élmény volt. Én meg sem tudtam állítani a könnyeimet. Ezután egy gyors buszozással átmentünk Révfülöpre, ahol kihasználtuk a megszerzett nyereményünket, az ottani pizzázást. Emellett a kis, hangulatos bisztróban Ferike és Arni megtanítottak biliárdozni is. Hamar eljött a szombat, s egyúttal a hazautazásunk napja is.

Ismét visszamentünk a Déli-, majd a Keleti pályaudvarra, ahol én meg Feri találkoztunk ismerőseinkkel. Nekem ez volt a hét fénypontja, mivel találkozhattam a legjobb barátnőmmel is. Szem nem maradt szárazon! Ő vezetett el minket egy kis városnézésre Butapesten, ahol megnéztük a Hősök terét is. Nagyon hamar eltelt a négy óra, és búcsút kellett vennünk a barátnőmtől. Emlékszem, hogy Arni és Tamás Zoltán tanár úr még megpróbálták megnézni az aznap esti magyar-portugál meccset, több-kevesebb sikerrel. Amúgy a tanár urat is megihlette a verseny, és megvette magának a Sátán kutyáját, a harmadik Holmes-regényt. Nagyon keveset aludtunk a hazaúton és igazán meglepett minket, amikor Gyergyóban hóesésre ébredtünk. A magyarországi meleg idő mellett itt már beütött a tréfás tavasz, ami rengeteg poént idézett fel bennünk. Nagyon jól éreztük magunkat és reméljük, hogy jövőre is eljuthatunk a Focus on Britain versenyre, hogy egy ehhez hasonló jó helyezést érhessünk el, és az élménykupacunkra is rakjunk egy lapáttal.

Bándi Mercédesz