Lisszabon – „A város, ahol a múlt és a jelen táncot járnak a Tejo partján.”

A szakmai gyakorlat csütörtöki és pénteki napja a megszokott mederben csordogált a műszaki rajzoló technikus csoport számára. A gyerekek már egészen kiválóan használták az AutoCAD programot, és egyre bonyolultabb és összetettebb feladatokat végeztek el a segítségével. A környezetvédők a laborgyakorlatokat folytatták. A már előző napokon előkészített minták eredményeit értékelték, valamint a délelőtt hátralévő részében ellátogattak a Fablab és Biolab műhelyekbe.

Péntek délután azonban újabb nagyszerű kulturális tevékenységen vehettünk részt, hiszen meglátogattuk a MAAT Múzeumot, amely egykor hőerőmű volt, és 1909- 1972 között az egész lisszaboni régiót ellátta árammal. Eredeti gépeket mutat be tökéletes állapotban, elmesélve ennek a régi erőműnek a történetét, valamint az elektromosság fejlődését a megújuló energiákig.

A tanulók végigsétálhattak a szénsilók között, bemehettek az egykori égető kemencékbe, és megfigyelhették a hőerőmű minden apró részletét. Ez a látogatás nagyon tetszett mindenkinek, hiszen megtapasztalhattuk a technológia és az ipar történetének egy jelentős részét.

A szombati napon a pihenés helyett egy felejthetetlen kiránduláson vehetett részt kis csapatunk. Lisszabont elhagyva utunk egyenesen Fatimába vezetett, olíva, szőlő és eukaliptusz ültetvényekkel szegélyezett úton. A földeken szorgoskodó emberek látványa melegséggel töltötte el szívünket.

Fatima egy kisváros Lisszabontól körülbelül 130 km-re, amely híressé vált az 1917-es jelenésekről. A történet szerint három gyermek, Lúcia dos Santos és két unokatestvére, Francisco és Jacinta Marto, több alkalommal is tanúi voltak Mária, Jézus anyjának megjelenésének. Ezek a jelenések 1917. május 13. és október 13. között történtek, és összesen hat alkalommal látták a Szűzanyát. Az üzenetek, amelyeket Mária a gyerekeken keresztül küldött, békéről, bűnbánatról és az imádság fontosságáról szóltak. Az októberi jelenés idején egy csodálatos napcsoda történt, amelyet több ezer ember látott: a Nap különleges mozgásokat végzett az égen, és többen azt hitték, hogy a világvége érkezett el.

Fátima után folytattuk utunkat Nazaré falucska felé. A kis település, melynek lakói egykoron halászatból éltek, mára teljesen a turizmusnak szentelt településsé fejlődött. Ezt nagyrészt annak köszönheti, hogy itt szörfözték meg a világ egyik legnagyobb, 30 méteres hullámát, amely világrekordot jelentett. Nazaré festői szépsége, lenyűgöző tengerpartja és híres világítótornya mindnyájunkat magával ragadott. Jó érzés volt a tengerpartról csodálni a hatalmas hullámokat meglovagló szörfösöket, miközben az óceán hullámainak vízpermetét a szél az arcunkra fújta.

 A kis falu egyik hagyományának része a hét szoknya viselése a nők körében, melyet lehetőségünk volt megcsodálni egy felvonulásnak köszönhetően. Nazaré lenyűgöző élményekkel gazdagította utunkat, és szívünkben örökre megmarad ez a különleges hely.

A nap utolsó állomása a középkori Óbidos település volt, melynek falain belül megállt az idő, és gyönyörű, barátságos kis utcái tele vannak történelemmel.

Óbidos egy varázslatos hely, amely tökéletesen megőrizte középkori hangulatát. A város falain belépve olyan érzésünk támad, mintha visszautaztunk volna az időben. A macskaköves utcák, a színes házak és a virágokkal díszített erkélyek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy Óbidos egy igazán különleges hely legyen.

A városkában sétálva felfedezhetjük a régi templomokat, a középkori várat és a bájos kis üzleteket, ahol helyi kézműves termékeket és finom édességeket kínálnak. Az utcákon sétálva érezhetjük a történelem súlyát, és elképzelhetjük, hogyan élhettek itt az emberek évszázadokkal ezelőtt.

Vasárnap újabb nagyszerű nap következett, hiszen már kora reggel útra keltünk Sintrába. A diákok izgatottan várták a napot, amely tele volt felfedezéssel és kalanddal. Sintra mesés látványa, a lenyűgöző építészet és a természet szépsége mindenkit elbűvölt. A királyi nyaralókastély meglátogatása különleges élmény volt, hiszen betekintést nyerhettünk a portugál királyok életébe és történelmébe.

Ottlétünk alatt számos érdekes helyszínt látogattunk meg, és rengeteg emlékezetes pillanatot éltünk át együtt. Lesétáltunk a Beavatási Kútba és a rejtélyes föld alatti alagútrendszerbe, majd a palota udvarán lévő buja zöld kastélykertet is bejártuk, melyek romantikus hangulata magával ragadott mindenkit. Sintra varázslatos környezete és gazdag kulturális öröksége mindnyájunkat lenyűgözött.

A szintrai kastély után a Roca-fok felé vettük az irányt, különleges, fenyő-, banán- és bambuszfák alkotta erdőkön keresztül. A Roca-fok Európa szárazföldi részének legnyugatibb pontja, ahonnan lenyűgöző kilátás nyílik az Atlanti-óceánra.

Ahogy megérkeztünk a Roca-fokra, a szél és a tenger morajlása azonnal elvarázsolt minket. A hatalmas sziklaszirtek és a végtelennek tűnő óceán látványa mindannyiunkat lenyűgözött. Sétáltunk a sziklaperemeken, figyelve az óceán zabolázatlan erejét, miközben a nap sugarai táncot jártak a hullámokon. Egy rövid pihenőt tartottunk, miközben elfogyasztottuk ebédünket és csodáltuk a természet szépségét. A hely varázslatos atmoszférája mély nyomot hagyott bennünk, és hálásak voltunk, hogy részesei lehettünk ennek az élménynek.

Megálltunk még a Boca do Inferno-nál is (magyarul a Pokol szája), amely egy sziklaformáció Cascais közelében. A név a hullámok hatalmas erejére utal, amely lenyűgöző és ijesztő látványt nyújt. A sziklák alakját a tengeri erózió formálta, így létrehozva egy természetes barlangot és egy bejáratot, ahol a hullámok hatalmas zajjal csapódnak be.

Sétáltunk egy kicsit Cascais ódon utcáin is, és megcsodáltuk a homokos tengerpartját. Ez au üdülőváros is megőrizte történelmi hangulatát. Ahogy végigsétáltunk a szűk, macskaköves utcákon, színes házak és virágokkal díszített erkélyek kísértek minket.

            Cascais után továbbindultunk a nap utolsó állomásához, a Krisztus Király szobrához. Átkeltünk az Április 25. hídon, amely elbűvölő panorámát nyújtott a városra és a folyóra.

A Krisztus Király szobrának látványa mindannyiunkat lenyűgözött, ahogy a város fölé magasodik, és széttárt karjaival áldást oszt a tájra. A szobor tövében található teraszról csodálatos kilátás nyílt a naplementében Lisszabonra és a Tejo folyóra.

Ez a megálló méltó zárása volt a napnak, amely tele volt felfedezéssel és élményekkel.

A harmadik hét első két napján a műszaki rajzoló technikusok folytatták a megkezdett munkát Rishi Valdher tervezőmérnök irodájában. Oktatónk egy ház földszinti alaprajzát, héjazati rajzát és metszetét adta át a diákoknak PDF formátumban. Ezek segítségével a diákoknak az AutoCAD programmal kellett megalkotniuk a ház homlokzati rajzait. Az órák gyorsan teltek, és az egerek, valamint a billentyűk kattogása közepette szép lassan alakot kezdtek ölteni a házikók.

A környezetvédő csapat a megszokott laborgyakorlatok mellett, több helyen járt a harmadik hét első felében. Ezek között volt a Smas Almada vízmúzeum, ahol nagyon sok érdekes információt hallhattak a globális és lokális vízhálózatokról, interaktív módszerekkel tanulmányoztak különböző jelenségeket, számoltűk ki a napi vízszükségletüket. Meglátogatták a Nemzeti Természettudományi Múzeumot, ahol szemléletes tárlatvezetéssel tárult eléjük Portugália jellegzetes ökoszisztémáinak tárháza, megismerték a helyi fajokat, természetvédelmi problémákat.

A délelőtti munkával eltöltött órák után délutánonként a kulturális tevékenységek sem maradhattak el. Hétfőn ebéd után a Jeronimos-kolostor meglátogatása volt az első állomás. Útban a kolostor felé betértünk a híres „Pastéis de Belém” pékségbe, hogy megkóstolhassuk Portugália nemzeti süteményét, a Pastel de Nata-t, mely egy krémes, ropogós tésztaalapú sütemény, amelyet tojáskrémből készítenek és gyakran fahéjjal szórnak meg. A pékségben ezt az ínycsiklandó süteményt az eredeti recept alapján készítik a 19. század óta, és a helyiséget úgy alakították ki, hogy a vendégek betekintést nyerhessenek a csemege gyártási folyamatába is.

A Jeronimos-kolostor Lisszabon városának egyik leghíresebb és legimpozánsabb műemléke. Ez a történelmi épület a késő gótika és a reneszánsz stílus jegyeit viseli magán, és a Mánuel stílus jellegzetes példája, amely a tengeri felfedezések korában virágzott Portugáliában. A kolostort I. Mánuel király építtette a 16. század elején, hogy megünnepelje Vasco da Gama sikeres indiai útját és a felfedezések korának diadalát. Az épületet a Szent Jeromos-rend szerzetesei számára tervezték, akiknek feladata volt imádkozni a királyért és a tengerészekért, valamint támogatni és vigasztalni a tengerészeket és utazókat.

Idegenvezetőnktől megtudtuk, hogy a felfedezésekre induló és a felfedezésekről hazatérő hajósok mindig itt töltöttek egy hetet felkészülés és pihenés céljából.

A Jeronimos-kolostor után a Felfedezések Emlékművéhez mentünk, ami a város egyik legismertebb látványossága. Ez a lenyűgöző emlékmű a Tejo-folyó északi partján található, és a felfedezések korát ünnepli, amikor a portugál navigátorok kulcsszerepet játszottak az ismeretlen területek feltérképezésében és a világ határainak bővítésében. Az emlékmű erőteljes emlékeztető Portugália gazdag tengeri örökségére és jelentős hozzájárulására a világtörténelemhez. A szobor lábánál lévő márvány lapokból készült térkép jól szemlélteti, hogy a portugálok szinte az egész világ felfedezésében részt vettek.

A nap utolsó állomása a Belém-torony volt, amely talán a város legismertebb és legkedveltebb műemléke. Ezt a történelmi erődöt a 16. század elején építették, hogy megvédje a várost a tengeri támadásoktól és ellenőrizze a Tejo-folyón érkező hajóforgalmat. A torony nemcsak védelmi funkciót látott el, hanem a nagy felfedezők korszakában is fontos szerepet játszott. Innen indultak útnak a portugál tengerészek, hogy új területeket fedezzenek fel és hozzájáruljanak a felfedezések emlékműve előtt lévő márvány lapokból készült világtérkép bővítéséhez.

Kedden délután is folytatódott a kulturális tevékenységek sorozata, és ellátogattunk a Lisszaboni Nemzeti Csempe Múzeumba, ahol Portugália hagyományos csempe művészetét csodálhattuk meg. A múzeum az egykori Madre Deus kolostorban található, amelyet D. Leonor királynő alapított 1509-ben. A kiállítások a 15. századtól napjainkig tartó időszakból származó díszes kerámiacsempéket mutatják be, amelyek a portugál kultúra és művészet gazdag történelmét tükrözik. A kiállított csempék mellett a múzeumban porcelánok és fajanszok is megtekinthetők, amelyek a 17. századtól a 21. századig tartó időszakból származnak.

A látogatás legizgalmasabb része az volt, amikor csoportunk tagjai személyre szabott csempéket készíthettek. Az interaktív műhely során minden résztvevőnek lehetősége volt kipróbálni a csempefestést és saját egyedi műalkotást készíteni. Ez a tevékenység kreativitásra ösztönzött mindannyiunkat, és egy kis ízelítőt adott a portugál csempeművészet hagyományaiból.

Az elmúlt napok eseményei a szakmai és nyelvi kompetenciáink fejlődése mellett további emlékezetes élményekkel gazdagították portugáliai tartozkodásunkat. A meglátogatott helyek szépsége és történelmi jelentősége mély benyomást tett ránk, miközben megcsodáltuk Portugália diadalmas korszakának emlékeit.

 

Onodi Henrietta és Kutas Attila- Sándor