2025-02-05

ERASMUS+ Szakmai gyakorlat, GRANADA, 2025. január 12-26. – III. rész

By webadmin

Granadai tartózkodásunk második hetét nyugodtabb ritmusban töltöttük. A bejáratott délelőtti szakmai képzések családias hangulatban teltek. Samuel és Marina célkitűzése a tanulási folyamat alatt szépen megvalósult. A folyamatos pozitív visszajelzés ösztönző hatással bírt. A tanulók fontosnak érezték az itt elsajátított tudást új dimenziók nyíltak a gondolkodásukban, sokszor ki kellett lépniük a konfortzónájukból így a világra való rálátásuk is tágult. Az oktatók szívesen válaszoltak a felvetődő kérdésekre, a kommunikáció oda-vissza működött. A munkafolyamatot a kölcsönös tisztelet és megbecsülés jellemezte.

Délutánonként további érdekes tevékenységek zajlottak. A tanulók lehetőséget kaptak spanyol tudásuk gyarapítására egy spanyol nyelvóra keretén belül majd egy citybreak workshop-on vettek részt amely a városismeretüket tesztelte. A nagy érdeklődésre való tekintettel egy délutánt a Nevada Shopping Centerben töltöttünk. A helyiek szerint ez Európa legnagyobb alapterületű bevásárlóközpontja melynek kialakítása a legfejlettebb technológiával készült. Az épületből megcsodálhattuk a Sierra Nevada hegyeket hó borította látványát is. Bár ez sokakat nem hozott lázba annyira mint a vásárlás öröme. Itt végre mindenki megtalálta amire oly régóta vágyott.

Alkalmunk volt meglátogatni Granada legrégebbi negyedét is az Albacínt amely az Alhambra előtt, a San Cristobal-dombon terül el, innen átsétáltunk a Sacromonte más néven Sacramonte  negyedbe amely  hagyományosan a granadai romák lakóhelye és a város egyik legfestőibb negyede fehérre meszelt barlangokba beépített barlangházaival.

Csapatunk egy része egy virtuóz flamenkó előadásra is befizetett. Úgy éreztük, hogy itt a flamenkó szülővárosában kell megtapasztalnunk ezt az éleményt és nem csalódtunk az előadás átható ereje még hosszú órákon keresztül bizsergett lényünkben.

Egyik délután elhatároztuk, hogy megörökítjük a várost a lemenő nap fényében ezért kimásztunk Granada egyik legmagasabb pontjára az San Miguel Alto templomhoz amely az azonos nevű dombon található, innen csodálatos kilátás nyílt Granadára.

Nagy örömünkre szolgált, hogy Ferecz Detre tanulónk velünk ünnepelte a tizennyolcadik születésnapját, csapatunk kisebb meglepetésbulit szervezett az ünnepeltnek, de a legnagyobb meglepetés mégis a repülésünk során érte őt amikor egy légiutaskísérő pezsgővel és kézzel írott üdvözlőlappal köszöntötte őt.

A kéthetes program vége felé megtörtént a program kiértékelése közösen a diákokkal és a programfelelőssel Fatima Segoviával. A diákok elmesélték mind a szakmai gyakorlaton mind a kulturális programokon szerzett tapasztalataikat és élményeiket, majd egyenként mindenki megkapta a tanusítványt a programban való részvételéről. Egyik szemünk nevetett a másik pedig sírt miközben az élményekről beszélgettünk Fatimával, mivel éreztük kéthetes granadai tartózkodásunk végének közeledtét.

Granadai tartózkodásunk utolsó programja a cordobai kirándulás volt. A városba érve egy középkori vásárba csöppentünk ahol hangulatos muzsikaszó, színes standok, táncosok, ételeiket kínáló árusok kísérték utunkat a Római hídig. Kirándulásunk fő célpontja a cordobai dzsámimecset volt amely az iszlám építészet egyik legjelentősebb alkotása.  A mecset kettéosztott téglalap alaprajzú, számos kapuja van, de nincs főbejárata. A fallal lezárt tér két egyenlőtlen részre oszlik. A kisebbik térben helyezkedik el a nyitott udvar, vízmedencéivel, fáival, valamint a rituális kútépítményével. Ebből nyílik az óriási, félhomályba boruló oszlopterem, számtalan oszlopsorral. A mecsetnek 800, különböző helyről begyűjtött oszlopa van. A területébe utólag beleépített gótikus katedrális helyén is ilyenek voltak eredetileg. Érdekes élmény volt  megtapasztalni miként fér el két vallás két kultúra ugyanazon épületegyüttesben. A nap további részében szabad időtöltésre került sor. Lélekben már a másnapi útra kezdtünk hangolódni, az itthoni átállásra gondoltunk.

Másnap reggel kissé nehéz szívvel vettünk búcsút vendéglátóinktól, ez a két hét belopta a várost a szívünkbe és arra gondoltunk, hogy ez egy olyan hely ahová érdemes visszatérni és visszacsengett fülünkbe a mondás „Aki nem látta Granadát, az nem látott semmit”.