Egy nap Piatra Neamțon

Köztudott, hogy a székelyföldi magyar anyanyelvű diákok számára a román nyelv elsajátítása olyan nehéz, mint egykor Hannibálnak átkelni az Alpokon. Ráadásul a mi iskolánkban tanuló diákok nagy többsége, mire eljut hozzánk, már fejben feladta a több mint nyolc évnyi „küzdelmet” a román nyelvvel és irodalommal szemben, és hagyja magát lassan sodródni az időben az érettségi vizsga felé, épp csak annyi energiát fektetve a tanulásba, hogy ne bukjon meg. Ez a vékonyka tudás sajnos nem mindig bizonyult elegendőnek a sikeres vizsga letételéhez. Ugyanakkor a közepesen gyenge eredményekhez hozzájárult az a történelmi múltban gyökerező, a románsággal – és ezáltal a román nyelvvel – szembeni megkövesedett általános ellenszenv is. Így a székelyföldi magyar gyerekeink a teljesen magyar nyelvű környezetben nagyon kevés eséllyel tudtak felzárkózni szórványban élő társaikhoz. Ez a hátrány sajnos nemcsak az érettségi vizsgák eredményében, hanem később a munkaerőpiacon is jelentkezik, és jelentős akadályt jelent számukra.

Mint tudjuk, lusta diák nincs, csak olyan, aki nem eléggé motivált. Iskolánk osztályfőnökei és román nyelvszakos tanárai eddig is igyekeztek, és ezután is igyekeznek megtalálni azokat a módszereket és utakat, amelyek révén motiválni tudjuk tanulóinkat a román nyelv elsajátítására. Tizedikes líceumi osztály osztályfőnökeként pattant ki a fejemből a gondolat, hogy talán úgy tudnánk leghatékonyabban lebontani a falat a gyermekeink és a román nyelv megtanulásának nehézségei között, ha román nyelvi környezetbe visszük őket.

Nistor Rareș, román nyelvszakos kollégám javasolta, hogy vegyem fel a kapcsolatot a szülővárosában, Piatra Neamț-on működő Gheorghe Cartianu Szakkollégium vezetőségével, mivel ott is hasonló szakok működnek, és közösek a problémáink és örömeink. Így könnyebb lesz megtalálni a közös hangot mind a tanárkollégákkal, mind a diákokkal. Iskolánk vezetősége teljes odadással támogatta a kezdeményezésemet. A Gheorghe Cartianu Szakkollégium igazgatónője, Livia Marinela Nicolae, pozitívan válaszolt iskolánk vezetőségének arra a kezdeményezésére, hogy partneri kapcsolatot hozzunk létre a két intézmény között. Innentől kezdve az események felgyorsultak. A piatra neamț-i iskola vezetősége Monalisa Simion tanárnőt jelölte ki kapcsolattartásra, és mivel minden kérdésünkre és kérésünkre azonnal válaszolt és megoldást talált, a két naposra tervezett utunk és a közös programok részletei nagyon gyorsan „kőbe vésődtek”. Az osztályomban román nyelvet és irodalmat tanító Tankó Gabriella tanárnő alaposan felkészítette a diákjainkat – elsősorban a román társalgási nyelvet gyakorolták.

Március 16-án indultunk útnak, és több mint hétórás vonatút után érkeztünk meg a moldvai városba. Az ottani ortodox teológiai szeminárium bentlakásában szálltunk meg. Az étkezésünket az iskola étkezdéjében oldottuk meg, ahol a székely ízekhez szokott vendégeknek is finom ételeket szolgáltak fel. Hétfőn, március 17-én reggel izgalommal és nagy várakozással mentünk a szakkollégiumba, ahol a X. környezetvédő osztályok osztályfőnökei – Simion Monalisa és Popa Cristina – valamint tanulóik fogadták a X.B osztály diákjait nagyon nagy kedvességgel és örömmel. Rövid, román nyelvű ismerkedés után mindhárom osztály tanulói átvonultak az iskola dísztermébe, ahol az igazgatónő ünnepi beszéddel köszöntött bennünket. Ezután kezdetét vette a közös foglalkozás, amely a „Kulturális találkozók a »Cartianu«-ban – workshopok és alkotóműhelyek, interkulturális csereprogramok” címet kapta. A program lebonyolítását a Gheorghe Cartianu Szakkollégium román nyelvszakos tanárnője, Raluca Orza vállalta magára. Az iskolai tevékenységek 9 és 12 óra között zajlottak, majd a nap második felében diákjaink néhány turisztikai látványosságot látogattak meg a városban, cartianu-s önkéntes diákok vezetésével. Felvonóval (Telegondolával) madártávlatból csodáltuk meg a várost, majd a városközpontban tettünk látogatást, megismerve annak történelmi nevezetességeit. Az élménydús nap végén fáradtan, de elégedetten zártuk a napot.

A Cartianu Szakkollégiummal megvalósított partnerségi projekt rendkívül sokat adott tanulóinknak. Számos, megkövesedett sztereotípiára épülő előítéletet sikerült lebontani, ami a románságot illeti, illetve ledőltek azok a gátlások és a szégyenérzet, amely korábban visszatartotta diákjainkat attól, hogy – jól vagy rosszul – de merjenek románul kommunikálni egy ilyen közegben.

Molnár Levente