Szakmai gyakorlat Portugáliában – 3. rész

A következő időszak eseményekben és élményekben gazdag volt. A környezetvédelem szakos tanulók a Gyógyszerészeti Múzeumot látogatták meg. Az 1996-ban létrehozott múzeumban végig követtük a portugál és a világ gyógyszerészetének történetének és technológiájának fejlődését, kedves és humoros idegenvezetőnk kíséretében, aki egyben a múzeum igazgatója volt.

    Az építészeti-formatervező szakos tanulók második héten egy új programmal ismerkedtek.  A tanulók beszámolói szerint: “A következő program, amivel dolgoztunk az Adobe Illustrator volt, elsősorban a formákkal és a betűkkel ismerkedtünk meg. Még egyikünk sem dolgozott ezzel a programmal, teljesen új volt számunkra. Különböző formákból kellett összeraknunk egy rakétát, amit mindenki saját tudása szerint készített el. Ezzel gyakorlatban sajátítottuk el a program alapfunkcióit. Ezután következett egy érdekes dolog, ami mindanyiunknak tetszett, nagy lelkesedéssel álltunk neki a feladatnak. Mindenki meg kellett csinálja a saját karakterét, saját stílusa szerint, ebben nem volt segítségünk. A heti tevékenységek alatt is lenyűgözött oktatónk felkészültsége és lelkesedése. Azt csodáltuk milyen szenvedéllyel beszél, jó példát adott arra, milyen az amikor valaki szereti a munkáját.”

   A környezetvédelmi szakos tanulók délelőttönként az INSA részlegeinek laboratóriumaiban gyakorlatoztak, ahol a különböző volumetriás és műszeres analíziseket végeztek, korszerű műszerekkel ismerkedtek.

    Húshagyó kedd, február 13-a Portugáliában munkaszüneti nap, országszerte a karnevál napja. Mi a Torres Vedrasi Karneválra látogattunk el, amely nagy hagyománnyal rendelkezik, a szervezők szerint „a legportugálabb Portugáliában”. 

A városba érve már érezhettük a karneváli hangulatot, mindenhol jelmezbe öltözött emberekkel találkoztunk, akik a város központi részében szervezett felvonulás helyszíne fele igyekeztek. A hagyományos parádét 101 éve szervezik rendszeresen, ennek része az allegorikus kocsik, álarcos mulatozók, nagy faragott fejű figurák, és hagyományos dobos csoportok felvonulása. A hatalmas kocsikon megjelenik a király és királyné figurája mellett több kifigurázott politikus, világi és egyházi személyiségek egyaránt, a faragott bábuk nagy része szintén politikusok, közéleti szereplők karikatúrái.

Az idei felvonulás témája a jövő volt, amit a csoportok különféleképpen értelmeztek és jelenítettek meg, így láthattunk szkafanderre hasonlító űrruhás alakoktól, járókeretes totyogó idősekig mindent. Ezek mellett a hagyomány része a „Matrafonas” (groteszk matrónák) jelenléte, ezért nagyon sok női ruhába bújt férfival is találkozhattunk. A felfokozott hangulatban gyerekek, fiatalok, idősek felszabadultan szórakoztak.

     Ezen a napon még egy érdekes élményben volt részünk, ellátogattunk egy kis faluba Sobreiroba, ahol egy jelentős falumúzeumot találhatunk, az Aldeia Saloia-t. Érdekessége, hogy egy helyi születésű fazekasmester, José Franco álmodta meg és hozta létre az 1960-as években, ezzel tisztelegve szülőföldjének. A múzeum, egészen kicsiben, összezsúfolva tömöríti a mafravidéki paraszti élet tipikus színhelyeit, tanúbizonyságot téve a helyi emberek életmódjáról. Itt találhatjuk régi műhelyek, üzletek, lakott terek másolatát, valódi tárgyakkal felszerelve, valamint szélmalom, borospince, iskola, pékség, és egy kis halászfalu másolata is látható.

   Lisszabonba érkezésünk óta mindannyian nagyon vártuk már, hogy eljussunk az óceán partra. Bár a múlt hétvégi kirándulás alkalmával láthattuk már a sziklákat csapkodó hullámait, arra még nem volt alkalmunk, hogy egész közel kerüljünk hozzá. Abban mind egyetértettünk, hogy tél ide vagy oda, szeretnénk legalább egy pillanatra belelépni az óceán vizébe. Ez a vágyunk szerda délután teljesülhetett, amikor Costa da Caparica-ra utaztunk. Már az utazás izgalmas volt, ugyanis ezúttal vonattal haladtunk át az Április 25. hídon.

A hagyományos halászfalu, Costa da Caparica a 19. század során átalakult a lisszaboni térség legnépszerűbb strandjává, mely elhelyezkedésének és könnyű megközelíthetőségének köszönhetően tömegeket vonz a nyári hétvégeken. Annak ellenére, hogy február van, nem volt kihalt a part, sokan sétáltak a homokban, valamint szörfösöket láttunk gyakorolni.

Mi sem voltunk restek, pillanatok alatt lekerültek a cipők, érezhettük a finom homok selymességét, hamarosan a kicsapó hullámok mosták a lábunkat. Néhányan nadrágot is mostunk az óceán vizében, hiszen a hullámok nem kiszámíthatóak, de egyáltalán nem bántuk, az élmény kárpótolt mindenért. A vakmerőbbek, akik már napok óta erre készültek, azonnal fürdőnadrágba bújtak és szaladtak szembe a hullámokkal. Mi többiek pedig sétáltunk, kagylókat kerestünk a homokban, majd szemléltük a tajtékzó vizet.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

    Nyugodtan mondhatjuk, hogy halmozzuk az élményeket mióta Lisszabonban vagyunk. Az óceánban való fürdőzés után ismét kulturális élményekben volt részünk, megismerkedtünk a hagyományos azulejos csempékkel, Portugália legjelentősebb csempemúzeumában. A múzeum a Madre de Deus, vagyis Istenanya templomban és kolostorban kap helyet. A világon egyedülálló gyűjtemény, nagyobbrészt az eredeti helyükön meghagyott, és itt tökéletes másolatban bemutatott, kisebb részben máshonnan idehozott, mintegy 1200 csempelap, megismertet az azulejos művészet történelmi fejlődésével a 15. századtól kezdve. Az azulejos a legjelentősebb tipikus portugál díszítőelem, melynek megőrzését és védelmét minden épületen kötelességnek tekintik a portugálok. A lenyűgöző gyűjtemény megtekintése előtt magunk is kipróbálhattuk a csempefestés „művészetét”. Rövid ismertetés után nagy élvezettel mélyültünk bele a hagyományos, vagy kevésbé hagyományos minták pingálásába. Örömünkre szolgált az is, hogy kiégetés után majd mindannyian emlékként elvihetjük saját művünket.

Ferencz Lilla

Darvas Annamária