Remolino – Közös munka, közös élmények

A „Remolino” szónak spanyol nyelven több jelentése is van: utalhat szélörvényre, emberforgatagra, de akár érzelemörvényre is. A mi esetünkben a „Re-Molino” szóösszetétel a már használt és funkcióját vesztett plakátok, illetve forex lemezek újrahasznosítására utal, amelyek hosszú ideje a Hargita Megyei Kulturális Központ pincéjében halmozódtak fel. Az ötletgazda a Kulturális Központ volt, amely az iskolánk vezetőségével karöltve elindította a Remolino projektet. A kezdeményezésbe a környezetvédő és formatervező osztályok tanulói kapcsolódtak be, azzal a céllal, hogy ezt a nagy mennyiségű, hulladékként kezelt anyagot kreatív módon hasznosítsák újra. Így egy több héten át tartó „emberforgatag” és „érzelemörvény” bontakozott ki, amely során diákjaink, tanáraink és a Kulturális Központ munkatársai közösen ötleteltek, terveztek és alkottak. Az eredmény: számos művészeti és használati tárgy  amelyeket a  június 6. kiállításon tekinthetett meg a nagyközönség.

Mint a mesékben, ahol a jó elnyeri méltó jutalmát, most is hasonlóképp történt. A jó tündér szerepét a Hargita Megyei Kulturális Központ vállalta magára, és a projektben aktívan részt vevő 46 diákot kétnapos tanulmányi kirándulással jutalmazta, amelyre június 19–20. között került sor.

            Mivel maga a Remolino projekt is rendhagyó volt, az utazást is szokatlan módon terveztük. A megszokott székelyföldi túrák vagy egyetemi városlátogatások helyett olyan történelmi örökségek és természetvédelmi területek kerültek gyújtópontba, amelyek az átlag székelyföldi fiatal látókörén kívül esnek. A tervezett útvonal a következő volt, Almakerék – Keresd – Segesvár – Alsórákos – Mirkvásár. A programot úgy állítottuk össze, hogy a formatervező és környezetvédő tanulók egyaránt örömüket leljék benne, miközben szakmailag is gazdagodjanak.

Az első nap középpontjában Szászföld legkeletibb részének történelmi öröksége állt.

Almakeréken a „fény templomában”, a 14. századi freskókon követhettük Jézus életének állomásait a születéstől a megváltásig. Megismerkedtünk a szárnyasoltárt a templomnak adományozó Apafi Miklós és felesége portréjával is. A templom megtekintése után a keresdi Bethlen-kastélyt kerestük fel, az erdélyi reneszánsz egyik gyöngyszemét. A három hektáros parkban fekvő, felújítás alatt álló kastély időben és térben is közel hozta számunkra a korabeli főúri élet mindennapjait.Keresdről Segesvárra utaztunk, ahol az óváros zegzugos utcáit bejárva elmélyültünk a középkori hangulatban, és beszélgettünk Erdély és népei feszültségekkel teli történelméről, melynek egyik legmaradandóbb mementója maga Segesvár.

Másnap délelőtt Alsórákosra indultunk, ahol három csodálatos természeti látnivalót fedeztünk fel: a Smaragd-tavat, egy kialudt vulkáni krátert, valamint a bazaltoszlopokat, amelyek különleges geológiai képződményekként vonultak be emlékezetünkbe.Az utolsó állomás Mirkvásár közelében volt, ahol egyedülálló, évszázados tölgyfás legelő. Itt csodálhattuk meg a „Kárpátok öregének” nevezett, több mint kilencszáz éves tölgyfát is – egy élő tanút, amely némán őrzi a táj emlékezetét.

Két nap – sok élmény. A Remolino érzelemörvényt kavart bennünk is.

Köszönjük a Hargita Megyei Kulturális Központnak ezt az élményekben gazdag tanulmányutat.

                                                                                                                                Molnár Levente