Köszönöm, Kós!

Onodi Henrietta vagyok, XII.B osztályos tanuló. Most, az utolsó középiskolás évében az ember elgondolkodik, hogy milyen is volt ez a négy év, ezt várta tőle, mikor nyolcadik osztály végén izgatottan írogatta ki a kódokat? Azt hiszem, bátran kijelenthetem, hogy legmerészebb álmaimban sem gondoltam, hogy ilyen élménydús és sikerekben gazdag évek lesznek ezek nekem. Valahogy olyan lett az egész iskola, mindha haza járnék oda. A tanárokkal, osztály- és iskolatársakkal való kapcsolatok vonzzák az embert.

Már hatodik osztályban kezdett bennem motoszkálni a gondolat, hogy ha felnövök, valamiképp én a természettel kell, hogy foglalkozzak. Érdeklődésem egyre fokozódott, és tanáraimnak köszönhetően, kik észrevették mindezt, számos konferencián, versenyen részt vehettem:IX., X., XI. osztályban részt vettem a Tudományos Diákkörök Erdélyi és Országos Konferenciáján (TUDEK és TUDOK). Kutatásaim eredményei minden alkalommal sikert arattak a regionális konferenciákon, a tavalyi  Országos konferencián, Szolnokon is második helyezést értem el. Fellelkesülve még ebben az évben részt vettem a XIV. KutDiák Tudományos Esszépályázaton és a IX. KutDiák Tudományos Poszterversenyen, melyek a IV. Tudományos Hétvége keretén belül voltak megrendezve Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárában. Az Esszépályázatra beküldött dolgozatommal második helyezést, a Poszterversenyen a kutatásom bemutatásával első helyezést értem el.

Részt vettem a megyei és országos környezetvédelmi olimpiászokon, és néhány helyi versenyen is. A megmérettetések során rengeteget tanulhattam, tapasztalhattam, rengeteg barátot szerezhettem, kikkel azóta is tartom a kapcsolatot.

Emellett a szakmai gyakorlatok rengeteg élménnyel és új dolgok tanulásával jártak. Az iskolának sokat köszönhetek, örülök, hogy annak idején a Kóst, és a környezetvédelmi osztályt választottam. Ma sem tenném másként! Köszönöm, Kós!