Emlékezetes 56… – …56-os megemlékezés
Tizenkét órás utazás után érkeztünk meg a zánkai tábor területén található testvériskolánk, az Egry József Szakgimnázium kollégiumához. Annak ellenére, hogy az utazás jó hangulatban telt, azért a sok kilométer megtette a a hatását: senkit nem kellett álomba ringatni, sem könyörögni, hogy ideje lenne lefeküdni.
Másnap, reggeli után azonnal indultunk Balatonfüredre. Miklós Tamás történelem szakos tanár volt a lelkes idegenvezetőnk. Bevallása szerint ilyen kihaltnak még sohasem látta a várost. Ez nem csak az októbernek, hanem a folyamatosan szakadó esőnek volt köszönhető. A Tagore sétány, a part, a kikötő, a Kossuth forrás, a Szívkórház, az Anna- bál helyszíne, valamint Balatonfüred utcái és a Balaton csak a miénk és az esőben szomorkodó néhány sirályé volt… Városnéző sétánk után jól esett az eső elől bemenekülni a múzeumba, ahol megtekintettük a helytörténeti kiállítást, és izgalmas történelmi ismertetőt hallgattunk meg a településről, az itt zajló eseményekről és az ide látogató személyiségekről. Interaktiv történelem, földrajz, néprajz és irodalom órában volt része csapatunknak. Betekintést nyerhettünk a színházi életbe, az Anna- bálok múltjába, a balatoni hajózás rejtelmeibe, az úttörő életbe, de kipróbálhattuk a hajó-kormánykerék forgatását, a keringő lépéseit és a különböző interaktiv játékokat. Ezután meglátogattuk a Jókai Emlékházat, majd kirándulásunk egy tihanyi sétával zárult. Bármilyen szürke és esős volt az időjárás, nagyon szép élményekben volt része csapatunknak, amit utólag is köszönünk zánkai vendéglátóinknak és kísérőinknek.
Ebéd után a csapat egyik része a pihenést választotta, a többiek viszont a kehidakustányi élményfürdő kipróbálása mellett döntöttek – és úgy gondolom, nem bánták meg. A melegvizes kinti és benti medencék, a csúzdázás és a közös lubickolás elfeledtette velünk a mostoha időjárást. A jó hangulat folytatódott a vacsora utáni teaházas beszélgetés során is a kollégiumban, amikor diákjainknak lehetősége adódott a zánkai diákokkal ismerkedni, barátkozni és tervezni a márciusi viszontlátást. A tanári beszélgetés során kiderült, hogy mindkét iskolának meg kell küzdeni a jelenért és a jövőért, és teszi ezt mindenki a lehetőségei függvényében. Az is megfogalmazódott, hogy mindkét iskola számára fontos a testvériskolai kapcsolat és az, hogy a továbbiakban is minél több diákunk meg tudja ismerni egymást.
Péntek reggel mindenki ünneplőbe öltözve sietett az iskolába. A himnusz eléneklése és Vellai László igazgató úr köszöntő beszéde után a Szabadság, szerelem című filmet tekintettük meg, amely ráhangolta a jelenlévőket a 60 éve történt események felidézésére. A megemlékezés fénypontját dr. Kárpáti György jelenléte és a vele folytatott beszélgetés jelentette. Nem mindennapi élmény akár egy zánkai, akár egy székelyföldi diák számára egy háromszoros olimpiai bajnokkal beszélgetni, fényképeszkedni vagy kézben tartani az 1956-os melbourne-i olimpiai aranyérmet!
Az ünnepség záró mozzanataként a két iskola közössége elültette az iskola épülete mellé „a barátság fája” nevet viselő kis fenyőfát, amelyet a Hargitáról vittünk. Reméljük, gyökerei megkapaszkodnak a zánkai földben és sokáig őrzi majd a 60 éves közös megemlékezésnek, valamint a két iskola közötti barátságnak az emlékét.
Ebéd, majd kis pihenés után vendéglátóink újabb meglepetése következett: a Balázs hegyről nem csak a Balatonra és a környékre volt gyönyörű a rálátás, hanem betekintést nyerhettünk a szőlőtermesztés és a borkészítés rejtelmeibe is a Cse-Ki-Bor Pincében. Mustkóstolás és hagymás zsíroskenyér uzsonna után jól esett a túrázás a Szent Balázs templomromhoz, amely „csodálatos környezetben, álló toronnyal, sok épen maradt falrészlettel és egy érdekes, titokzatos történettel lesi a Nivegy-völgy felett elnyújtózva a tájat”. Igazi csapatösszerázó túra volt a csapat azon része számára, akik vállalták a kalandot.
A Szentantalfán töltött délutánt követően búcsút vettünk vendéglátóinktól, majd másnap reggel korán nekivágtunk a majdnem 800 kilométeres útnak. Annak ellenére, hogy a csapat az iskolánk különböző osztályainak tanulóiból tevődött össze és zömében kilencedikes diákok alkották, akik még elinduláskor alig ismerték egymást és iskolatársaikat, a közös utazás és a sok közös élmény eredményeként igazi csapatként tértek haza és tervezik a márciusi találkozást a zánkai csapattal – ezúttal Csíkszeredában.
A közös megemlékezés és a sok szép élmény mellett ottlétünk egyik legfontosabb hozadéka egyértelműen az újabb ismeretségek kialakítása és a régiek megerősítése volt, ezáltal is erősítve az összetartozásunkat. Köszönjük a zánkai vendéglátóink kedvességét és az utazás megvalósulásának lehetőségét a Rákóczi Szövetségnek!
A csapat nevében: Lapohos Anna- Mária
A cikkhez kapcsolódó link itt.