Szakmai gyakorlat Portugáliában – 5. rész

Az utolsó napok Lisszabonban nagyon gyorsan elrepültek. Két hét után már otthonosabban mozogtunk a városban, szabadon sétálhattunk az Alfama negyed utcáin, megfigyelve az épületeket és a zajló életet. Több volt a szabadidő, de szervezett programokban sem volt hiány.

Délelőttönként folytatódott a szakmai gyakorlat.  Az arhitektúra-design szakosok egy újabb programmal ismerkedtek, a blenderrel. “ Ennek lényege, hogy 3D-ben bármit meg lehet tervezni, például épületeket, vagy logókat. Mi, ez a néhány nap alatt, egy épületet, egy nappalit terveztünk és egy hiradónak a logóját. Ez volt a legérdekesebb program a három közül, fantasztikus volt látni három dimenzióban, hogyan alakulnak az általunk elképzelt dolgok.

Végül elbúcsúztunk lelkes oktatónktól, de előtte megpróbáltuk megfogalmazni, hogy mennyire sokat tanultunk tőle”

     Hétfő délelőtt a környezetvédelem szakos tanulók szennyvíztisztitóhoz látogattak, ahol először elméletben majd gyakorlatban sajátították el a szennyvíztisztitás lépéseit.

Egyik délután még egyszer visszatértünk az óceánhoz, a tanulók kérésére. Ezúttal Cascaisba utaztunk vonattal, amely Lisszabon elegáns elővárosa, kedvelt turistacélpont. Mivel az idő kedvezőbb volt, mint előző alkalommal, a nap is ragyogóan sötött, többen vették a bátorságot, hogy megmártózzanak az óceán vizében.

   

Ezen a héten került sor Lisszabon gigantikus vízvezetékének, az Aquaduktnak meglátogatására is. Ez egy barokk építmény, amely 1731 és 1799 között épült, a fővezeték hossza 14 kilóméter, de a mellékvezetékekkel együtt 58 kilóméteres hálózatot alkot. Mivel a Tejo folyó vize, itt a torkolatnál már sós, nem alkalmas fogyasztásra, ezért volt szükség arra, hogy a közeli erdőből begyűjtött vizet vezessék a városba.

A körnzeyetvédelem szakos tanulók az Ajudai Botanikus Kertbe látogattak. A 3 hektáros botanikus kert Portugália egyik legrégebbi kertje, az ajudai királyi palota kertje volt, a különböző kontinenseken lévő gyarmatokról 5000 növényfajt gyűjtöttek. Nem nagyságával, hanem idős egzotikus növényeivel, barokk szökőkútjaival, lépcsőjével nyűgözött le minket.

Meglátogattuk a lisszaboni állatkertet, ahol először egy parádés delfinshow-t láthattunk, majd szabadon sétálhattunk az egzotikus növények és állatok között. Ez Európa egyik legrégebbi állatkertje, 1884-ben alapították, 2000 állat található itt, több mint 300 fajból.

A környezetvédelem szakos tanulók gyakorlat részeként Mãe d’Água das Amoreiras víztározóhoz látogattak, amelyet A Carlos Mardel magyar építész 1746-ban tervezett. A víztározó az Águas Livres vízvezeték (aquadukt)  által a városba szállított víz befogadására és elosztására épült. Az építmény belsejében egy figyelemre méltó, 7,5 méter mély és körülbelül 5500 m3 összkapacitású víztartály található. Felmászhattunk a víztározó tetejére, ahol egy tetőteraszról panorámás kilátás nyílt Lisszabon városára.

Lisszaboni sétáink során felfigyeltünk Artur Bordalo, szakmai nevén Bordalo II munkáira. A portugál utcai művész munkái főleg nagyméretű installációkból és újrahasznosított szemétből készült falfestményekből állnak, azzal a szándékkal, hogy rávilágítsanak a pazarlásra és a túlfogyasztásra mai világunkban.

Az utolsó napon is izgalmas programnak örvendhettünk. Délelőtt sor került a programzáró mozzanatra, amelyen mindenki, ünnepélyes keretek között vehette át a jól megérdemelt oklevelét. Házigazdánk ünnepi beszédében kihangsúlyozta, hogy mi az igazi értelme és célja az ilyen Erasmus+ programoknak, hogy mennyire fontos a fiatalok életében, hogy olyan képességekre tegyenek szert amelyekkel, majd sikeresen boldogulnak idegen országokban is. Tanulóink pedig megpróbálták kifejezni köszönetüket és hálájukat, az itt szerzett élményekért, tapasztalatokért.

Kirándulásunk végére maradt a Lisboa Story Centre meglátogatása, ami nem annyira egy múzeum, inkább interaktív élménypedagógiai kiállítás, ahol a város története kerül bemutatásra. A multimédiás eszközök és az érzékszervi élmények lehetővé teszik, hogy elmerüljünk a Lisszabon sorsát meghatározó történelmi eseményekben. Az audio guide hangja visszavezetett az időben. Legmegrázóbb számunkra az 1755-ös földrengést bemutató rész volt. Legkellemesebb pedig a felfedezések korát idéző hajó, ahol a finom kávé, kakaó és füszerek illata bódított. Jó befejezése volt ez a kulturális programnak, hiszen itt átismételhettük, rendszerezve újra végighallgathattuk mindazt, amit az elmúlt napok során hallottunk a város történetéről, kiegészítve interaktív élményekkel.

Azzal a gondolattal búcsúztunk, hogy valóban mindannyian gazdagabban térünk haza, és majd a jövőben bíztosan sok hasznát vesszük az itt szerzett tapasztalatoknak. És persze soha nem felejtjük el ezt a három hetet, valamint házigazdáink vendégszeretetét.

„A vágy örökre visszavon

kék karjaidba Lisszabon.”

       Kosztolányi Dezső

 

Darvas Annamária

Ferencz Lilla